„A Civaqua-program nem ipari vízigények ellátására született”
Debrecen – Ez is szóba került a vízügyi szakemberek részvételével tartott pódiumbeszélgetésen.
Debrecen, a Zöld Őrváros címmel rendeztek konferenciát kedden a Csokonai Fórumban, az Orfeumban. Ennek részeként tartottak egy pódiumbeszélgetést Láng István főigazgató (Országos Vízügyi Főigazgatóság); Lengyel Szabolcs, tudományos tanácsadó (Biodiverzitási, Vízgazdálkodási és Klímaváltozási Koordinációs Kutatóközpont), Grigorszky István, egyetemi tanár, a DE TTK Hidrobiológiai Tanszék vezetője és Kóthay László vízépítő mérnök, volt vízügyi szakállamtitkár részvételével, Gulyás István, az M5 szerkesztő-műsorvezetője moderálásával.
Nincsenek tabuk, mindenről beszélni kell ezen a pódiumbeszélgetésen, főleg arról, hogy mit teszünk a debreceniekért – vezette be az eseményt Gulyás István. S rögtön rá is kérdezett Láng Istvánnál arra, mibe került ez az egész – azaz a Civaqua első üteme.
16 milliárd forintba – hangzott el a válasz. A szakértő elárulta, amikor megnyíltak az uniós források, már kész terveik voltak, tudták mit, mire fordítanak.
Kóthay László vízépítő mérnök, volt vízügyi szakállamtitkár arról beszélt, hogy személyes kudarcként élte meg, amikor a kétezres évek elején leszavazták a programot, s nagy sikernek, hogy eljutottak ide. Ahogy kifejtette, azért is öntözni kell, hogy a löszt helyben tartsák, megkössék – s ne fújja be abba a „gödörbe” a szél, ahol Debrecen fekszik.
Ahogy a beszélgetésen elhangzott: három tényezőből legalább kettő kell ahhoz, hogy egy hely élhető legyen. Debrecenben erdő van, de hegy nincs, azt nem is lehet idehozni, ezért vízre van szükség.
„A Tócó infarktust kapott, és eleink már ötven éve figyelmeztettek, hogy itt baj lehet”
– ahogy Grigorszky István fogalmazott. A szakértő szerint a megújuló vízkészlettel kapcsolatban óriási elvárások vannak, akár a turizmus, akár a gazdálkodás, vagy az egészség irányából közelítünk.
A debreceniek azt tapasztalhatják majd, hogy visszatér az élővilág, lesznek majd mocsári teknősök, levelibékák, szitakötők, párásabbá válik a levegő – erről Lengyel Szabolcs beszélt. Mint mondta, ha víz jön Debrecenbe, az az embereknek is sokat jelent majd, nem csak az állatvilágnak. Beszélt az invazív fajokról, melyek hatnak majd a területekre, és feladatot is jelentenek majd, hiszen ha például hódok is elszaporodnak, akkor rájuk is figyelni kell, hol legyen, hol ne legyen helyük.
Szóba került az akkumulátorgyárak kérdése is, van-e bármi köze a Civaqua-programnak azokhoz. Láng István jelezte, 25 éve senki nem gondolkodott ilyesmiről, és ahogy Kóthay László is megfogalmazta, akkor ilyesmi szóba sem jött.
„Ez a víz nem az akkumulátorgyári vízigényeket fogja kielégíteni. Elég ránézni a térképre, elég nagy dőreségnek tűnik az az elképzelés, hogy a Tócóba betáplált vizet 15 kilométeren keresztül a déli gazdasági övezetbe utaztassuk.”
„A Civaqua-program nem ipari vízigények ellátására született” – jelentette ki a szakember.
Grigorszky István arról beszélt, hogy a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket nem nagyon lehet egymástól elkülöníteni. Sokszor mélyebben van a Tisza szintje, mint a mi talajvizünk Debrecenben, ez egy alaphelyzet, és ez globálisan nem fog belátható időn belül megváltozni, a vízpótlásra ezért is szükség van.
„Az átlagember is érezni fogja az itt megjelenő pozitív változásokat” – összegezte.
Lengyel Szabolcs reményét fejezte ki, hogy újraélednek a vizes helyek a Nagyerdőben. Szólt a klímaszabályozásról, a hősziget-jelenségről is, ami télen 3,3 fok, nyáron 1,8 fok Debrecenben, és ezt a beépített felületek okozta hatást ellensúlyozhatják a fásítások, a véderdősítések a Civaqua-program áldásos hatásaival. A városi fás területeknek köszönhetően kevesebb por kerül be a városba, a szél hatása is meg fog változni – összegezte.
Láng István szerint szigorítani kell a jogszabályokat, mert
éves szinten 30 százalékkal emelkedik az az összeg, amibe a vizekbe, vizes környzetben szétszórt szemét eltakarítása kerül – s amit egyébként az állampolgárok fizetnek meg.
Ahogy Kóthay László sorolta, a románok hatalmas pénzt ölnek abba, hogy az ukrán területek felől beúszó szemetet megfogják. Nekünk pedig itt, a fejekben kellene rendet tenni, utalt rá, hogy ne szórjuk szét a saját szemetünket – jelezte.
Grigorszky István szerint Debrecenben egészen jó a helyzet, az a tapasztalata, hogy itt talán kevesebbet szemetelnek az emberek a Tócó környékén. Lengyel Szabolcs ezzel szemben úgy látja, hogy az illegális szemetelők Debrecenben és környékén nem a vizekbe szórják, hanem az erdőbe viszik ki a felesleget.
Szerinte a természetnek teret kellene hagyni a Civaqua-programban, legyenek nádasok például.
A moderátor megszólította Papp László polgármestert is, aki úgy fogalmazott, Debrecen egy tiszta város, ezt mondják az ide látogató külföldiek is, ugyanakkor véget nem érő küzdelmet folytatnak az erdők tisztaságáért.
Van a városban hulladékudvar, oda pont ennyi energiával lehet elvinni a szemetet, mintha az erdőbe vinnék ki az emberek, csak nem erre, hanem arra kellene indulni – mondta.
A Tócó-menti élőhelyekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ott is vannak Natura 2000-es védett élőhelyek, amiket nem szabad megbolygatni. Ezek a beruházás mellett is érintetlenek maradhattak, és az eredeti, ősi környezetet őrzik továbbra is.
A szakemberek élénk párbeszédet folytattak a jelenlegi helyzetet és a lehetőségeket mérlegre téve.
1500 milliárd forint nagyságrendű kár keletkezett Magyarországon amiatt, hogy nem tudtunk elég vizet visszapótolni
– hozta a döbbenetes számot Kóthay László, ami egy újabb érv amellett, mennyire fontos a Civaqua-program.
Lengyel Szabolcs a vízpótlást illetve a vízvisszatartást emlegette, amihez a Civaqua-program is hozzájárulhat. Mint mondta, egyre inkább vannak olyan vélemények, hogy a belvízet akár ott kellene hagyni a szántóföldeken, ha olyan időszak van. Grigorszky István pedig arról beszélt, hol az a gazdák gondja, hogy nincs víz, hol az, hogy sok, és ezt kezelni kell. Ha jön egy új igény, akkor arra kell figyelni. A passzivitás olyan, mint egy magára hagyott ház, ahol minden romlik és egy idő után senki nem akar ott lakni – ezt pedig a vízgazdálkodásban nem engedhetik meg maguknak.
A szakember ezt követően kiemelte, hogy a debrecenieket büszkévé teheti ennek a rendszernek a kiépülése.
– Ebből profitálni lehet, erre építenünk kell a zöld innovációval kapcsolatos kommunikációban is.
Ez által talán elérhető, hogy ne az erdő szélére kerüljön a szemét és úgy általában hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat
– fogalmazott. Ez utóbbi gondolat kapcsán a beszélgetés során gyakran elhangzott –, és erre a szakemberek újra és újra ráerősítettek: ökológiai, vízügyi szempontokból is kiemelkedően fontos a Civaqua-program, de különösen azért, mert az emberi tényező, az emberek jóléte van a középpontban.
Zárásképpen Grigorszky István kihangsúlyozta, amellett, hogy megvalósult ez a projekt, fent is kell azt tartani. Úgy fogalmazott: nagyon fontos, hogy az állandóan változó világ mellett meg tudjuk őrizni a természet szépségének az állandóságát.
A konferenciáról a beszámolónkat itt olvashatják, a Zöld Őrvárosról szóló előadásról itt találnak további részleteket, a javaslatról pedig, hogy Debrecen pályázzon az Európa Zöld Fővárosa címre itt.
